Éppen egy hete, nagyon izgultunk, hogy az esti szabadtéri táncestünkre szép idő legyen. Legalábbis az eső ne essen. Délelőtt ugyanis szakadt, vihar volt. Kegyesek voltak hozzánk az égiek. Hőség nem volt, de nem esett az eső. Pénteken a főpróbán még azt gondoltuk, hogy nem fogjuk tudni lehámozni magunkról a ruhát, amikor át kell öltözni. Végül, majdnem fáztunk. Nagyon-nagyon izgultam. Nem mondhatom, hogy ez volt az első nyilvános szereplésem, mert kb. 6 éve voltunk Mohácson a tánccsoporttal, de az már régen is volt, más is volt. És akkor is nagyon izgultam. Én csak az utolsó 3 “számban” szerepeltem. Végül, mikor kiáltunk a rögtönzött színpadra, sokkal jobban éreztem magam. Ahogy fújt a…