Család

Végre egy szabad este!

Gondolam én reggel, ébredés után, még félálomban, hogy végre lesz egy “szabad” estém. Gondolatban beosztottam az estémet. Aztán elindult a nap, és az álomlufi kipukkadt.

Karácsonyi szezon van. Mindenki meg van őrülve, és az utolsó pillanatra hagy mindent.

Novemberben nem is gondoltam, hogy nekünk is ennyi rengeteg munkánk lesz. A használt gyerekruha piacon nem túl jellemző, hogy őrült vásárlásba kezdenek az emberek. Mióta Kriszta eladta az Emkeszerkókat, itt is lecsökkent a megrendelés. A tavalyi szezon sem volt kiemelkedő, gondoltam hát, hogy idén sem fogunk megszakadni.

Szerencsére vannak mások is, akik egyedi mintás babaruhával foglalkoznak. És a szó nagybetűs értelmében FOGLALKOZNAK  vele. Így történt, hogy nagyon-nagyon-nagyon sok megrendelésünk volt bébi bodyból. Ennek folyománya, hogy nagyon sokat is kellett dolgozni, és hát estére már elfáradtam. Amúgy is akadt mindíg valami.

Volt mazsorett bál extra próbákkal, felkészülés a zeneiskolai karácsonyi koncertre, stb…

Már nagyon vártam egy semmittevős estét. De a reggeli félálomban kigondolt esti program napközben szépen átformálódott, hogy szépen fogalmazzak. Holnap lesz a legkisebb gyermekem szülinapja! Tortát már nem sütünk a kispajtásoknak, mert hát a suliban ez már nem szokás! Azért valami mégiscsak kellene.

Muffint igértem a leányzónak. 28 gyerek van az osztályban. Hogy itthonra is maradjon, három adag tésztát kevertem be. A vége így is az lett, hogy majdnem összevesztek a csajok, hogy legalább egy-egy db jusson itthon is nekik.

A díszítéssel is meggyűlt a bajunk. Én szépen kigondoltam, hogy a legegyszerűbb módon fogjuk díszíteni a mini tortácskákat. Veszek a boltban színes díszítőcukrot, azt a tubusos fajtát, amit csak ki kell nyomni a tubusból. Elképzeltem a szép rózsaszín, fehér és egyéb díszítést a sütiket. A valóság az lett, hogy az egyetlen egy doboz díszítőt megvettem (örüljek, hogy egyáltalán volt! 18-án a bolt már teljesen ki volt fosztva!). Így lettek fehér, barna, sötétbarna, és még sötétebb barna csigavonalak és rácsok a muffinokon.

Mindenért kárpótolt azonban, hogy minden elfogyott! A gyerekek és tanító nénik is nagyon örültek, mert hát rájuk is gondoltunk.

Tetszett a bejegyzés!

Kövess a facebookon és az instagrammon!

B.Helfrich Edina

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.