Család

Itt a vég…

elérkezett az a pillanat, amikor azt gondoltam, hogy ez a vége. Nem csinálom tovább.

És, hogy mit nem csinálok tovább? Semmit. Mindent abbahagyok. Bezárom a bolt ajtaját, és ágyő… Isten veled álmok, isten veled sok-sok munka. Isten veled munkahely. Kihasználjuk a 3 gyerek adta lehetőséget. Főállású anya leszek. Jó fizetés, sok szabadidő. Csak hogy 4 év múlva is háromgyerekes anyuka leszek. Sőt, kisgyerekes. Akkor sem fogok kelleni a kutyának se, mint munkavállaló.

Szóval:

Kicsit lenyugodva összeállt a fejemben, hogy két lehetősége van előttem.

Mostantól vagy nagyon jól fog menni minden, és beindul végre a vállalkozásom, amivel iszonyúan sok időt töltöttem és még több energiát fektettem bele, vagy végleg vége.

Mitől borult ki a bili?

Sokszor, nagyon sokszor előfordul, hogy hármaska nem mondja, hogy mi a fene gondja-baja van, csak nyöszörög. Most is így történt, nem is nagyon foglalkoztam vele. Aztán felnéztem a varrógéptől és mit látok?

A fél literes üdítős üveg tartalma csordogál szépen a laptopom alá! ÁÁÁÁ!!! Nem lehet igaz! Szerintem még az utcán is hallották a hangom.

Gyorsan felemeltem laptopot, csorgott belőle vagy róla, fene se tudja honnan a szőlőlé! Az első gondolatom az volt, hogy most vége. Hosszú órák munkája veszett kárba. Na, meg a laptop. Tuti, hogy nem tudok másikat venni.

Kihúztam a töltőt, félretettem a gépet. Az asztalról folyt le a piros lé. Minden tele volt. Az asztal alatt lévő cipő, a két kartondoboz, amiben a szabásmintáimat tartom, a szőnyeg, a kő, minden.

Én meg csak üvöltöttem, a gyerek meg nézett rám. Most mi lesz?

Csodák csodájára a mese még mindig szólt a gépen. Valószínűleg bele nem folyt, vagy legalábbis nem sok. Gyorsan áttöröltem, de nem volt elég sikeres. Még most is ragadnak a billentyűk.

Az még rejtély, hogy mi lesz a szőnyeg sorsa. Holnapra kiderül, hogy büdös lesz, vagy szimplán megszárad, esetleg ragad egy kicsit. Az még mondjuk elmegy. Legfeljebb majd kivágom azt a részt (is).

Történt ugyanis egyszer, tavaly valamikor, hogy az én kicsi lányom, fogta a menzáról elhozott ételest, és úgy ahogy volt a leveses edény, fejre állította. Na, még a levesért nem volt kár, de mi lesz a szőnyeggel? Igaz, hogy régi és ronda darab, de legalább melegít télen, így nem akartam kidobni. Padlószőnyeg révén pedig mosni sem lehet. Na, gondoltam egyet, fogtam az ollót, és kivágtam belőle a szutykos darabot, végig egy csíkban. A hiányzó résznél pedig a két széléről összetoltuk a darabokat. A szekrény és az íróasztal alá úgy sem olyan fontos.

De, ha most ezt is ki kell vágni, mi marad a szőnyegből?

Mindegy. Lényeg, hogy a laptop használható, nem füstölt el.

Jól megijesztettem szegény gyereket. Azt találtam neki mondani, hogy képzelje csak el, mi lett volna, ha elkezd füstölni, és szikrákat hányni a gép? Meg pattogni, mint mikor villámlik?

 

De nem lett baja. Mondta szegénykém kérdőn rém nézve.

Nem elég, hogy hármaska egyfolytában vásárolni akar, és mindenben ellenkezik, hisztis, (képes hazáig végigbömbölni az utat a bicikliülésben) még ez a borogatás is hozzájön. Ja, és augusztusban nincs óvoda. Egy egész hónapig boldogítjuk egymást!

Na, de most! Megtiltottam neki a gépezést! És érdekes módon így sem unatkozott. Még be is ismerte, hogy ő milyen jót játszott.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.