Család

Pihenés

Pihenés gyerekkel, illetve kisgyerekkel

Eleve nem arról szól a dolog, mint amit mindenhol látni. Egy idilli családi fotó, mindenki jókedvű…

Ne, de nem is ez a lényeg. Legkisebb csemetém megbetegedett. Gondoltam összekötjük a kellemest a hasznossal. Mivel orrfolyásról van szó, és az én drágám nem fújja az orrát, kénytelenek vagyunk otthon maradin, és a jó öreg porszívó-orrszívós módszerhez folyamodni. És itt jön a dolog hasznossága.

A pihenés!

Irány a doktor néni, és egy hét táppénz! Már mindkettőnkre nagyon ráfér. Csemetémnek a nyári ovi miatt, amit valahogy nem igazán szeret, rólam pedig nem is beszélve. Pénteken már úgy éreztem magam, hogy itt a vég. Olyan szinten fáradt vagyok, hogy már gondolkodni sem bírok. Lelki szemeim előtt már lebegtek is az idilli képek. Reggelente fekszünk az ágyban hármaskával, és csak heverészünk, míg jól esik. Vagy míg ő húzza a lóbőrt legalább 9-ig, én kezelésbe veszem a webáruházam, és igyekszem beleformálni mindazt, amit nemrég tanultam a keresőoptimalizálásról Szilágyi Balázs tanfolyamán. Délutánonként vagy medenceparti, vagy irány szelidi tó partja!

Ennek ellenére a keserű valóság, hogy hétfőn reggel a kutyát kellett állatorvoshoz vinni, persze 7.30-8.00 között illik odaérni, mert ha éppen nincs senki mehetsz vissza a következő nap reggelén.

Állatorvos kipipálva, kutya gyulladt szeme meggyógyulva.

Jöhetnek ez email-ek. Rendelés, aminek persze nagyon örülök, csak nem lehet jövő hétre halasztani, mert a kedves vásárlók határidőre szeretnék a mintás rucikat. Ok. Akkor kedden nekilátunk.

Kedden reggel jó sokáig aludt a csemete, így megvalósíthattam a tervem. Belefogtam a webáruházas dolgaimba. Délután irány a varróműhely. Szerencsére papa elvitte a Petrát, így majdnem kész lettem a bodykkal.

Az idilli pihenésről annyit, hogy néhány napja, ami örökkévalóságnak tűnik, a szomszédban iszonyúan vinnyog, vonyít, meg még nem tudom mit nem csinál egy kölyökkutya. Borzalmasan örjítő!! Persze éjjel szinte semmit nem aludtam miatta, hármaska pedig már fél 6-kor vígan kukorékolt, hogy hurrá, de jó! Reggel van! Hiába győzködtem, hogy aludjon még. Ha egyszer világos van, ő nem alszik. Ezt is kedves kis kutyusnak köszönhetjük. Meg az őrült fejfájást is, amivel hajnal óta küzdök. De hogy ez a kutya sosem fárad el? És sosem alszik? Meddig tud még vonyítani?

Nem bírtam sokáig. Átmentem, becsöngettem. Persze semmi. A felnőttek dolgoznak, a gyerek táborban. Láttam a facén, hogy lovastáborban van. Mert már az ember a szomszéddal sem kommunikál, csak a nagy kékségből tudja, hogy mi történik.

Vettem a bátorságot, és felálltam az udvarunkban a kerítésre, hogy megnézzem a szegény jószágot. Egy cuki kis szőrgombóc, a teraszra becsukva. Tényleg nagyon aranyos, és én tényleg megőrülök tőle. Nem elég, hogy a műhelynél az idegeimre mennek a kutyák, még itthon sincs nyugtom tőlük. Vagyis tőle.

Mert a kakaskukorékolás az egy dolog. Azt már megszoktuk, na meg nem is kukorékol állandóan.

Szóval jó pihenést! Hétvégén lagzi! A sógornőm férjhez megy! Én pedig agyonpihent szemekkel fogok állni a vendégek között, mint násznagyné.

aláírás-Edi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.